A terápiás kutya programnak, egy rövid ááá nem kell ide jutalomfalat, nem akarok delfinidomár lenni, azaz minden trükk után halat dobni gondolat után, párizsival és virslikarikákkal futottunk neki. Azért választottam ezt a két húsipari készítményt, mert egyrészt elég motiválónak tűnt a szokásos táp ízhez képest, másrészt az ára is feldolgozható, ráadásul a hústartalom alapján igen széles skálán mozog a választék.
Tehát a mi szempontunkból ez egy remek választás, de hamar kiderült, hogy a gyerekek szempontjából nem. Ők ugyanis nem szeretik a virsli nedves állagát, nem szívesen fogják meg, ezért ennek segítségével nem alakítanak ki kapcsolatot a kutyával.
Ekkor elkezdtem néhány szem száraztápot is beletenni a zsákba, amit a gyerekek gond nélkül kézbe vesznek. Azonban a száraztáp, amit Lidi eszik, elég nagy krokettekből áll, ezért minden sikeres feladat után egy komplett tízórai szünetet kellett tartani annak érdekében, hogy Lidi elrágcsálja a jutalmát. Mivel ez egy morzsányit megakasztotta a foglalkozások menetét, hamar körvonalazódni kezdett, hogy ez mégsem olyan nagyszerű ötlet.
Az ötletemnek az a tény sem tett jót, hogy a száraztáp nevéhez hűen rettenetesen száraz, ezért fogyasztása hatására a kutya az óra végére szomjas lesz. Tehát a szünetben itatni kell, amitől Lidi szakálla vizes lesz. A vizes arcszőrt viszont még akkor sem kedvelik a gyerekek, ha az egyébként egy elragadó szempárral és egy végtelen bájos kutyával folytatódik.
Az ellefetyelt víz okozta gondoknak azonban ezzel még nincs vége! További galibát okoz izgága személyiségével, azzal, hogy nem bír egy órára sem nyugton maradni, ahová bement onnan elég hamar ki szeretne jönni. Ez jellemhiba valószínűleg Lidit is elkezdi foglalkoztatni, ezért a figyelme szóródik, a koncentráció mértéke csökken. Mivel azonban én azt szeretném, hogy abban a pár órában amíg az oviban vagyunk maximálisan a feladatokra és a gyerekekre fókuszáljon, ne pedig a Maslow piramis alapjaira, ezért a szokásos száraztápot végleg levettük az étlapról.
Természetesen Lidi otthon eszik száraztápot, de mindig langyos vízzel leöntve adom neki, húskonzervvel összekeverve, nagy tál friss víz kíséretében.
Ezután próbáltuk ki a kutyakekszet, ami kicsi, félbe törhető, jópofa, kedvező az állaga, jó a tapintása, Lid is szereti, és én is boldog vagyok vele. Nem utolsó sorban alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a száraztápnak, és ezzel Lidi testsúlyát is tudjuk, akarom mondani próbáljuk kontrollálni.
A száraztáp vonalon, azért van még egy alternatíva. Mivel egyszer úgy hozta a sors, hogy megfeledkeztem a virsliről, mégiscsak ráfanyalodtunk. Szerencsére volt otthon, kifejezetten kistestű kutyának gyártott light táp, ami sokkal apróbb krokettekből áll, ennek a kalóriatartalma is alacsony, és mivel light verzió - ezért még az alacsonynál is alacsonyabb.
Nagy szemű krokett nagy kutyáknak, kutyakeksz, kis szemű krokett kiskutyáknak
Ez utóbbi megoldás is megfelelőnek bizonyult, de azért összességében mégiscsak a magas nedvességtartalmú virsli és a szárazabb, kellemes tapintású kutyakeksz az üdvözítő. Az előbbit én adom a kutyának, az utóbbit pedig a gyerekek. Már csak arra, lennék kíváncsi, hogy Lidi meg tudja-e különböztetni a kétféle minőségű jutalmat. Tőlem ugyanis csak akkor kap virslit, ha valóban jól dolgozott, a gyerekektől pedig akkor is kap kekszet, amikor csak szépen néz...
Szépen nézek, jár érte jutalomfalat?
