9. foglalkozás de luxe a Bóbita oviban

Én már eddig is a Bóbita ovi rajongója voltam, de mostantól a szóvivőjük is leszek! Mindenki járjon a Bóbita oviba, akárhol is lakik, akármennyit is kell utaznia - egyszerűen megéri. A Bóbita oviban olyan változatos fejlesztő foglalkozások vannak amitől a rosszcsontok megszelídülnek, a jócsontok ügyesebbek lesznek, a szülők elámulnak, a kutyás felvezetőknek pedig eláll a lélegzetük. Nézzük is meg, pontosan mitől!

Képzeljünk el halk dobpergést, tartsuk vissza a lélegzetünket, mert jön a híres-nevezetes, bablencsébe mártott onnan is kirántott - aranyszőrű bárány játék. Amelyben Lidi a bárány, a fejlesztő pedagógus pedig a juhász, aki gyönyörű hangokat csalt elő a furulyából, aminek hallatán a teremben szaladgáló gyerekek egyből az aranyszőrű Lidihez szaladtak és hozzátapadtak, mindaddig amíg a zene szólt.

Nagyon klassz játék volt, amiben gyönyörűen szólt a furulya! Olyannyira, hogy azt gondolom, hogy a szivárvány színű szőnyeg mellett a furulyaszót is alkalmazni kellene a korábbi bejegyzésben tételesen felsorolt munkahelyeken hangulatjavító és relaxáló célzattal.

A következő feladatot is izgatottan vártam. Már többször írtam, hogy mindig előre megkapjuk az óratervet, hogy az abban szereplő feladatokat gyakorolhassuk Lidivel. A mostani óratervben a következő szerepelt: "A gyerekek füles labdán ugrálnak, aki meg tudja ugrálva közelíteni Lidit az megsimogatja!" 
Ez sajnos, nem fog menni! - volt az első reakcióm, és a folytatása sem volt optimista: Az, hogy Lidi kibírja, hogy körülötte gyerekek pattognak és csattognak, elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen. Ráadásul nincs is itthon füles labdánk, tehát ezt a feladatot nem tudjuk előre gyakorolni.
Az aggodalmam azonban hiábavalónak bizonyult, ugyanis Lidi simán elálldogált a tornaterem közepén és várta, hogy a pattogó gyerekek megsimogassák őt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is ott álltam mellette, és szerény személyem és a köztünk lévő kapocs (póráz) olyan biztonságossá tette a helyzetet, amelyben Lidi gond nélkül teljesített.

A továbbiakban a farsang alkalmából álarcot készítettek a gyerekek - természetesen kutyásat, aminek nem csak a végeredményét, hanem a hajtogatási fázisait is  megörökítem, mert nekem ez is nagyon megtetszett. Az álarcot színes ceruzák segítségével fajtaspecifikussá is tehetjük - lehetünk benne vizslák, dalmaták, vagy beagle kutyák, a szemét kivághatjuk és a füle mögé egy zsinórt is elrejthetünk, amivel a fejünkre erősíthetjük.

Kutya álarc hajtogatása lépésről lépésre
Papírméret: 420mmx420mm

A kreativitás fejlesztése után a csúszófogó játék következett, ami egy nagyon muris játék, én még korábban nem láttam ilyet. A gyerekek egy-egy párnát tesznek a fenekük alá, és a kezük/lábuk segítségével csúsztatják a fenekünket földön és így próbálják meg elkapni a társukat, vagy a kutyát.

A mai órán sem hagyhattuk ki a versenyfutást Lidivel, amit most már továbbfejlesztett változatban játszunk - a gyerekek különböző jármódokban mérhetik össze a gyorsaságukat Lidivel:
- normál futás,
- hátrafelé futás,
- négykézláb,
- pókjárás.
Ezt a játékot a mi ovisainknak nagyon szeretik, a bevezetése óta, szinte minden foglalkozáson kérik, ezért ezt javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki. De igazán nem csak ezt a játékot, hanem a kutyás terápiázást is szívből ajánlom mindenkinek, különösen a Bóbita oviban!

2/2. foglalkozás a Csillagházban

Az első játékban a gyerekek körben ültek, Lidi pedig a kör közepén mutatta sorban a feladatokat: felemelte a jobb kezét, felemelte a bal kezét, majd felemelte mindkét kezét - a gyerekek pedig utánozták őt. Mivel Lidi trükktára véges, lezárásképpen megkértük a gyerekeket, hogy mutassanak olyan feladatokat, amit Lidi nem tud megcsinálni - ekkor jött az előre-, illetve a hátrabukfenc, vagy a gyűrűn csimpaszkodás.

Ezután a testrészfelismerős játék következett, amelynek során párban és csoportban is dolgoztak a gyerekek a kutyával. Egy gyerek mindig a kutyán mutatta meg azt a testrészt, amit a gyógytornász kért tőle, a többiek pedig magukon.

Ezzel a két játékkal, ami még kiegészült a köszönés és az elbúcsúzás szertartásával, el is telt az idő, és már érkezett is a második csoport. Velük először akadálypályáztunk, amelynek során nem csak az akadályokat kellett legyőznie a gyerekeknek, hanem Lidi kiskutyáit is meg kellett keresniük. Persze a kiskutyák nem igaziak voltak, hanem a tornaterem szériafelszerelésébe tartozó kutyus formájú babzsákok. A játékban az a kis fajtamentő nyert, aki a legtöbb babkutyát gyűjtötte össze!

Lidi a kiskutyáival

A Tűz, víz, repülő játékkal folytattuk az órát, amit aktív labdázással fejeztünk be. Milyen labdázással? Aktív labdázással, aminek azért örülök, mert az előző bejegyzésben Lidi megtáltosodásának okaként az újonnan kialakított heti 1 munkanap + heti 6 nap pihenőnap rendszert jelöltem meg. Amit most csak megerősíteni tudok. Most már egészen biztos, hogy Lidi kutya ilyen időbeosztással tud jól és lelkesen dolgozni. De hát őszintén, kinek nem lenne kedvére a 6 napos hétvége?