De mielőtt nekifutnánk az ünnepi eseményeknek, nézzük meg, hogy mindezt miben tesszük! Mert az ősz/tél beköszöntével is gondoskodnunk kell arról, hogy egy tiszta és száraz kutya, és egy ugyanilyen gazda jelenjen meg a foglalkozásokon. Ezért az előbbinek vigyünk egy törölközőt a mancstörléshez, az utóbbinak pedig egy váltócipőt. Aztán vigyázzunk, hogy a kettőt össze ne keverjük!
Lidi váltócipőben
Az első játékban a gyerekek választottak egy-egy matricát a fejlesztőpedagógus által felkínáltak közül. A matricákon különböző állatok voltak, amiket magukra ragasztottak a gyerekek - és amiktől varázsütésre maguk is állatkákká változtak, akik nagyon jól megértették magukat Lidivel. A következő lépésben - egy kivételével - a gyerekek szétszéledtek a tornateremben. Az a bizonyos egy pedig húzott egy újabb kártyát - amelyen egy eleség képe volt. Miután kitalálta, hogy melyik állat enné meg szívesen a képen látható takarmányt, Lidivel közösen odavitte neki. Ezután a "jóllakott" kisgyerek is húzott egy kártyát, és már vitték is a következő éhes fajtársnak. És ez így ment mindaddig, amíg mindenki meg nem kapta a reggelijét.
A továbbiakban is mozgásban maradtunk, közösen sétáltunk a gyerekekkel és a kutyával a tornateremben, és ha találtunk a földön egy kártyát, azt felvettük és megnéztük mi van rajta - majd a gyerekek közül egyvalaki megmondta, hogy mi az ellenkezője. Például ha találtunk egy vidám arcos kártyát, akkor annak az ellenkezője (vagy komplementere) - a szomorú arc volt. Aki ezt kitalálta az tehetett egy díszt Lidi fenyőfájára.
Lidi karácsonyfája
Ezután egy nagyon izgalmas feladatot játszottunk a nagycsoportosokkal! A gyerekek egy vonalban felsorakoztak, a fejlesztőpedagógus pedig 5-5 darab színes karikát tett le eléjük a földre. A karikák másik oldalára pedig Lidit ültettük, ő volt a cél. A gyerekeknek a karikákon keresztül kellett eljutni Lidihez. Méghozzá úgy, hogy mondani kellett egy szót, és annyit kellett lépni a karikákban ahány szótagból állt a szó. Én nem gondoltam volna, hogy már az ovisok is tudnak szótagolni - úgyhogy ezt a produkció Lidivel együtt órási csodálattal néztük. 
A szó-ta-go-lós karikapálya
A színes karikák után, színes vonalakkal játszottunk. A tornaterem padlójára előre felragasztott kacskaringós vonalakon kellett tyúklépésben eljutni a gyerekeknek a vonalak végén üldögélő Lidihez. Ezt a játékot a kicsik és a nagyok is szívesen játszották, és Lidi is jól érezte magát, mert aki odaért hozzá, az mindig alaposan megsimogatta.
A foglalkozás végén a kisebbek énekeltek nekünk egy karácsonyi dalt, a nagyobbaktól pedig kaptunk egy nagyon szép karácsonyfás képeslapot és két fenyőfadíszt. Szerintem a persze ők is szívesen énekeltek volna - de a karácsonyi dal helyett, Fluor Tomi Mizu-jára szavaztak volna, aminek meglepő módon a teljes szövegét kívülről tudják.
A karácsonyi ajándékunk
Az ajándékokat ezúton is köszönjük, mi is boldog vau-vau karácsonyt kívánunk mindenkinek! Jövőre pedig újra találkozunk a Bóbita oviban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése