A tűz, víz, repülő játékkal kezdtünk mindkét alkalommal, a következők szerint:
1. a tűz vezényszó elhangzása után mindenki felmászott a bordásfalra,
2. a víz vezényszóra mindenki a padra, vagy a zsámolyra menekült,
3. a repülő vezényszóra pedig, mindenki széttárt karokkal lehasalt a földre.
Mivel szerencsére ott volt Lidi, ezt a sok dolgot a gyerekeknek nem kellett megjegyezniük - egyszerűen csak utánozniuk kellett a kutyát. A bordásfalra mászás során Lidi csak az első két lábát tette fel a bordásfalra, amit úgy értem el, hogy a kinézett magasságú fokra tettem a kezem, majd kiadtam a "hopp" vezényszót. A padra mászás helyett Lidi a zsámolyra ugrást részesítette előnyben - mert szerinte a pad lakkozott felülete továbbra is túlságosan csúszós. A repülő pózhoz pedig a fekszik vezényszót használtam - majd a szárnyak helyett, két oldalra kiterítettem a nagy vizslafüleket:)
Ezután bűvös kockáztunk. A kutyával? Igen. Hogyan? Fából készült (bűvös) kockák segítségével - amelyek különböző módon nyílnak. Az egyik felfelé, a másik előre, a harmadik a fedelénél fogva, a negyedik a fiókja segítségével.
Lidi és az előre nyíló bűvös doboz
A játékhoz a gyerekek körbe ültek a szőnyegen. Mindenki kapott egy dobozt, amit először mindenki önállóan kinyitott, majd belerejtett egy jutalomfalatot. Ezután a dobozt átadta Lidinek, aki a mancsa, vagy a szája segítségével kinyitotta a bűvös kockát, és megette a jutalomfalatot.
Lidi ezeket a dobozokat nagyon lelkesen nyitogatta, és a mutatvány a gyerekeknek is nagyon tetszett!
A következő lépésben labdáztunk: a már körben ülő gyerekek egymásnak gurították a labdát, Lidinek pedig meg kellett szereznie. Azaz meg kellett volna szereznie - de sajnos aktív biztatásom ellenére sem nagyon tette. Ami azért is meglepett, mert pont ugyanezt a játékot, nagy sikerrel játszottuk az első foglalkozáson, mint ahogyan azt a blogbejegyzés is bizonyítja. Akkor mi lehet a gond? - merül fel a kérdés.
Hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy egyszerűen nem magyaráztam el Lidinek, hogy mi a feladat, hanem rögtön arra biztattam, hogy fusson a labda után. Pedig Lidi egy olyan kutyus, aki nem veti bele magát rögtön az új játékba. Ezért nekem - bármilyen furcsán is hangzik - mindig meg kell vele beszélnem, hogy mi lesz a feladat.
A megbeszélés a következőképpen zajlik: először magamhoz hívom Lidit és leültetem magammal szemben, majd a labdával a kezemben, amit magam előtt tartva mutatok neki, hozzákezdek a magyarázathoz. "Lidi figyel. Jön a feladat. Itt a labda, Lidi elkapja. Nagyon jó feladat lesz, Lidi okos kutya, meg tudja csinálni..." Mindezt a Lidinek fenntartott speciális dajkanyelven vezetem elő, amit Lidi farkcsóválással nyugtáz. A beszélgetésünk végén, az ily módon izgalmassá tett labdát, próbaképpen elgurítom és biztatom az önbizalmában megerősített vizslalányt, hogy hozza vissza.
Hogy a mondókámat érti-e a kutya? Összességében nem, de az aláhúzott szavakat igen. Ennek ellenére szerintem azért működik a dolog, mert Lidi már megtanulta, hogy a "Lidi figyel, feladat" kezdetű szófolyam után valamit csinálni kell, amiért ő jutalmat fog kapni. A hosszas, speciális hangmagasságú négyszemközt zajló beszélgetésből, pedig önbizalmat merít, és ezért "bátran" belevág az új feladatba.
Az eset kapcsán rájöttem, hogy valószínűleg ezt a problémát egy külső szemlélő, sokkal hamarabb felismerte volna mint én, aki benne voltam a folyamatban. Ezért szerintem időnként, érdemes megkérni egy terápiás kutyás társat, hogy (kutya nélkül) jöjjön el egy foglakozásra. Egy objektív szemlélő visszajelzése nagyon sokat tud segíteni egy-egy probléma megoldásában, illetve egy kutya-gazda páros munkájának fejlődésében.
már nagyon vártam a következő bejegyzésed, olyan jó olvasni, miket csináltok Lidivel!
VálaszTörlésés külön köszönet, hogy leírod a feladatokat részletesen, és az esetleges hibákat is lejegyzed, sokan inkább kendőzni próbálják.
ááááááááá kedves ratri megelőztél!!! szó szerint pont ezt akartam én is írni. én sajnos csak "kocakutyás" de szinte beleélem magam a foglalkozásokba. fejben már leterveztem, hogy a lesz saját nevelésű kutyám, megtanítom én is csoda dolgokra. A lányom most épp kutyásrendőrenek készül, így esélyem nem sok van saját ebre. na de a fene sem tudja, mit hoz a jövő. szóval lesem Lidi munkáját. Kedves Lidi gazdi: az ország mely részében teszed a dolgodat???
VálaszTörlésKöszönöm! Örülök, hogy tetszik a részletesség:)
VálaszTörlésAmikor mi elkezdtük a terápiás kutya tanfolyamot, akkor nekem nem volt konkrét képem arról, hogy hogyan zajlik egy foglalkozás, vagy, hogy például mit kell tudnia a kutyának pontosan (a vizsgafeladatokon kívül). És nem is találtam erre vonatkozó írott tartalmat.
Ezt pótolandó kezdtem el alapos beszámolókat írni. Amiket én azért is hasznosnak remélek, mert ha az ember tudja, hogy nem azért tanítja a kutyát kúszni, hogy azt is tudjon, hanem azért mert ezzel majd egy kisgyereknek tényleg segíteni tud - akkor sokkal céltudatosabban, és ezáltal könnyebben megy a tanulás.
Lidivel Budapesten dolgozunk, a Csillagház Óbudán van, a Bóbita ovi Kőbányán.
VálaszTörléselőttem sincsen sok példa, pedig szerencsére akad segítőnk. még csak az elején tartunk, ezért is örülök nagyon annak, ahogyan egy-egy foglalkozást leírsz - ahány ház annyi szokás persze, de sok olyan feladatot csináltok, amire felkészülvén már most is úgy tanulunk, hogy később megvalósítható legyen. (:
VálaszTörlésa vizsgafeladatokat ismerem, még egy kis gyakorlás és már mennének, de fölöslegesnek érzem úgy, hogy aztán meg ott állunk, mert egy épkézláb ötletünk sincsen a továbbiakra, és csak húzódna a második körös vizsga..
majd lassacskán már beleérünk abba a korba a kutyusommal, hogy előbb én, aztán jön ő is velem, megnézünk egy-egy foglalkozást, és ha ügyes lesz, be is kapcsolódhat. úgyhogy valamennyivel már szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint Ti voltatok, de még ez sem az igazi, de nem panaszkodom! (:
úgyhogy leírom ismét, nagyon örülök, hogy valahogyan ráakadtam a blogodra! (:
Az első körös vizsga után, mi is voltunk igazi iskolában, igazi gyerekeknél gyakorlaton. Csakhogy mire mi idáig eljutottunk, eltelt közel 2 év - és ezt nehéz volt kivárni.
VálaszTörlésMég egyszer örülök, hogy tetszenek a beszámolók, folytatjuk őket jövőre is - a második félévben is megyünk mindkét megszokott helyünkre!