Bemutató foglalkozás a Bóbita oviban

Ma kezdjünk egy találós kérdéssel! Milyen foglalkozás az, amin több óvónéni van, mint óvodás? A helyes válasz: bemutató foglalkozás - amire az óvoda a kerületben dolgozó pedagógusokat hívta meg azért, hogy bemutassák mi történik egy terápiás kutyás foglalkozásokon. 

A foglalkozásra mi is nagyon készültünk, Lidit a kutyakozmetikushoz is elvittem,
hogy a lehető legjobb formáját mutassa.

A mai különleges alkalommal a gyerekek kiskutyákká változtak, majd egyenként megfogták a póráz végét, és kutyaiskolába mentek Lidivel, ahol a következő órarend szerint folyt az oktatás:

Első óra: anatómia. A gyerekeknek az volt a feladata, hogy megkeressék  magukon azt a testrészt, amit a fejlesztőpedagógus mond, majd ugyanezt a testrészt Lidin is megmutassák, és finoman megsimogassák.

Második óra: kúszás. Ezért az előre fuss játékot úgy játszottuk, hogy akinek Lidi már átbújta a lába alatta az a sor elejére futott. Ez mindenkinek nagyon jól ment, úgyhogy kipróbáltuk azt is, hogy mi történik akkor, ha a gyerekek kúsznak át Lidi hasa alatt. Mivel a kiskutyák tényleg kicsik voltak, Lidi pedig tud egy helyben türelmesen állni, ezért ez a móka is sikerült és járt érte a falra a tappancs.

 

Jutalomtábla, amire a gyerekek minden sikeres feladat után
feltettek egy tappancsot

Harmadik óra: testnevelés, amin egy újabb izgalmas akadálypályán vezette végig Lidi a gyerekeket.

Negyedik óra: helyzetgyakorlatok. Ami valójában a Hol van Lidi? feladatot takarja. Ennek során arra kell emlékezni annak az egy gyereknek, akarom mondani kiskutyának aki kiment a teremből, hogy hol volt Lidi amikor kiment a teremből, majd el kell mondani, hogy hol van ehhez képest most, amikor visszajött a terembe. A kérdés azért volt érdekes, mert a két időpont között Lidi megváltoztatta a helyét.

Ötödik óra: még egy testnevelés, amin a korábban tanult módszerrel, hang és kézjel kombinációjával mindenki, egyesével magához hívta Lidit.

Ezzel a feladattal véget is ért a tanítás kutyaiskolában. A gyerekek elszaladtak kezet mosni, mi pedig részt vettünk egy rövid kis fogadáson. A fogadás Lidinek is nagyon tetszett, mert az alacsony ovis asztalokra kitett szendvicsek neki tulajdonképpen pont szájmagasságban lettek volna. De csak volna, mert természetesen jól képzett terápiás kutya lévén még csak eszébe sem jutott, hogy az asztalról kaját vegyen el. Ehelyett szépen illedelmesen lefeküdt a lábam mellé és végig aludta azt az időt, amíg a pedagógusok megbeszélték a látottakat. Nem vagyok szakértő ezért én csak azt a végső konklúziót írom le az elhangzottakról: az órát nagyon pozitívan értékelte mindenki. Örültek, hogy látták, hogy a kutya résztvétele a foglalkozáson nem csak a simogatásban merül ki, hanem nagyon sok feladatba aktív szereplőként vesz részt, és ezáltal összetettebbé és érdekesebbé teszi a gyerekek számára a feladatokat.

A fogadás végén, a sikeres bemutató óra örömére képzeletben koccintottam Lidivel egy pohár ovis teával, ami a várakozásaimmal ellentétben manapság már nem citrompótló ízű garzontea, hanem szép málnaszörp színű gyümölcstea:)