A Csillagházban csupa újdonsággal indult az év! Új csoportunk van, pontosabban kettő, akikkel új időpontban dolgozunk: az első csoporttal 11-tól délig, a másodikkal pedig déltől egyig. A foglalkozás napja is megváltozott - és ennek hatására Lidi teljesítménye is, ráadásul pozitív irányban. Na, ne már! Miért befolyásolná Lidit az, hogy melyik nap dolgozik? - merül fel a kérdés, amire természetesen van logikus válasz.
Az első félévben a Bóbita oviba hétfőnként jártunk, majd ugyanazon a héten, egy nap szünet
után, szerdán mentünk a Csillagházba. Most viszont az egyik időpontunk átkerült a "másik" hétre, így Lidinek nem 1 napja, hanem egy hete és 1 napja van arra, hogy kipihenje fáradalmait. És úgy tűnik, hogy ennyi idő kell is neki a regenerálódáshoz! Mert szemmel láthatóan, az új, hetente 1 foglalkozás rendszerben Lidi a Csillagházban is úgy dolgozott, mint a kisangyal!
Lelkes volt, boldog, csóválta a farkát, mindenkivel barátkozott és ismerkedett. És ennek most óriási jelentősége volt, hiszen ez volt az Első találkozás az új gyerekekkel.
Az ismerkedéshez a gyerekek körbe ültek a szőnyegen, mi pedig egyenként odamentünk mindenkihez, egy pacsiért, vagy egy simogatásért. A gyerekek között voltak olyanok, akik nagyon nagy érdeklődést mutattak Lidi iránt. Egy kisfiú például, mindig utánunk mászott négykézláb (pedig nem volt neki egyszerű), annyira elbűvölte őt Lidi. Voltak persze olyanok is, akik kezdetben kicsit tartottak a kutyától, de a gyógytornászok bátorításának hatására végül ők is meg merték simogatni Lidit.
A simizésen kívül, minden gyereknek megtanítottuk, hogy milyen felszerelései vannak a kutyának. Ezt úgy csináltam, hogy a pórázt, a nyakörvet és a kutyatálat letettem minden gyerek elé. Elmondtam mindegyiknek a nevét, majd kértem őt is, hogy mutasson rá az általam megnevezett tárgyra, a jobb majd a bal kezével. A feladat mindenkinek nagyon jól sikerült, olyannyira hogy némelyikük teljesítményén még a gyógytornászok is meglepődtek!
Ezután, mint mindig, most is jött egy rövid szünet, amit igazából mi nem érzékelünk. A gyerekek egy része ugyanis még ottmarad velünk a tornateremben, hogy még egy kicsit kutyázzon, a másik részük pedig már korábban megérkezik, hogy már az óra előtt láthassa Lidit. Aminek mi nagyon örülünk! Természetesen azért én folyamatosan monitorozom Lidi fáradtsági és szükségleti szintjét, és ha úgy látom jónak, akkor megkérem a gyerekeket, hogy engedjék el Lidit egy szabadtéri szünetre.
Most azonban erre nem volt szükség, egyből folytattuk a munkát a nagyokkal. Akik mindannyian tapasztalt terápiás kutyások, ezért már előre örültek annak, hogy mekkora móka lesz a mozgásóra a kutyával! És az is lett, mert az ismerkedésen kívül maradt időnk például labdázásra is, amiben a bevezetőben beharagozottaknak megfelelően Lidi gyors volt és cseles. Ő volt a "cica", és az volt a feladata, hogy megszerezze a gyerekektől az egymásnak gurított labdát. A játék olyan sikeres volt, mármint a részünkről, hogy azt hiszem majdnem nyertünk is!
A folytatásban Lidit takarékra tettük, a felszereléseit, pedig a tornaterem különböző pontjain rejtettük el - miközben a gyerekek csukott szemmel várakoztak. Majd miután kész voltunk, a gyerekek (már nyitott szemmel) elindultak, hogy megkeressék Lidi cuccait. A kismókusok ügyesen dolgoztak, mindent megtaláltak, amit a nagymókusok elrejtettek, még a jutalomfalatos zsákot és az etetőtálat is. Szerencsére, gondolta Lidi, aki a megtalált tálból az összes megmaradt jutalomfalatot megette az óra végén.
Remélem ezzel alaposan megerősítettem őt abban, hogy ma nagyon jól dolgozott, és legközelebb is ugyanezt a jóformáját hozza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése