8. foglalkozás a Bóbita oviban

A mai foglalkozás egy váratlan fordulattal kezdődött! Az egyik kisfiú, hozott magával egy friss, fácánkakas farktollat - amellyel kapcsolatban, a legnagyobb meglepetésemre Lidi óriási érdeklődést mutatott. Csóválta a farkát, izgatottan szimatolta, és még a szájába is vette. Miért olyan nagy szám ez egy vadászkutyától? Mert Lidinek már mutattunk fácánt korábban is, de akkor egyáltalán nem akart közelebbi kapcsolatba kerülni a madárral. Sőt, úgy emlékszem, kifejezetten a fácánnal ellentétes irányba távozott a tetthelyről.

Nos miután kiderült, hogy Lidi nemcsak terápiás kutyának alkalmas, hanem akár vadászkutyának is, hozzákezdtünk a feladatokhoz. Az elsőben a fejlesztőpedagógus kártyákat tett le a földre. A kártyákon különböző jelzők tárgyiasultak, például egy mosolygó arc (vidám), toronyház (magas)...stb. Én Lidivel a kártyák között sétáltam, és amikor Lidi megállt egy kártyánál, akkor azt egy gyerek felvette, megnézte, majd megmondta, hogy mi a kép ellenkezője (vagy komplementere). A játék addig tartott, amíg össze nem szedték az összes kártyát a földről.

Miután összetakarítottunk "Lidi, kutya az mondta..." játékot játszottunk, azaz játszottak a gyerekek, mert ehhez a feladathoz Lidire csak névleg van szükség. A játék lényege, hogy a gyerekeknek csak azokat a feladatokat kell végrehajtani amiket Lidi kutya mondott, amit nem ő mond azt viszont nem szabad megcsinálni. Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Fejlesztő pedagógus: "Lidi kutya, azt mondta, hogy mássz fel a bordásfalra!"
Gyerekek: felmásznak a bordásfalra, aki nem, az kiesik.
Fejlesztő pedagógus: "Gyere le a bordásfalról!"
Gyerekek: a bordásfal tetején maradnak, aki nem, az kiesik, hiszen ezt nem Lidi kutya kérte.

Ezután Lidit újra aktivizáltuk, és arra kértük, hogy mutassa meg a gyerekeknek, hogy hogyan kell végigmenni a felállított akadálypályán. Az egyes elemeket, most nem ismertetném részéletesen, viszont a szivárványszínű szőnyeget, ami a képen is látható, mindenképpen méltatnám. Már a látványa is jókedvre derít, vidámságot hoz a mindennapokba, olyannyira, hogy közérzet és közhangulat javító célzattal minden munkahelyre, ügyfélszolgálatra, orvosi rendelőbe, postára, bankfiókba kellene egy ilyen.

Lidi az igazi kincs - hozzá vezet a szivárvány

A varázsszőnyeg Lidit is fellelkesítette - bár ez a képen nem látszik, mert a szünetben készült - és ezúttal is lobogó fülekkel vett részt a futóversenyben. A futás után visszaváltottunk séta üzemmódba, és "Keresem azt a gyereket" játékok játszottunk.

Ebben a játékban a gyerekek szétszóródtak a tornaterembe, az egyikőjükre rábíztuk Lidit, a fejlesztő pedagógus pedig a következő mondatba foglalva elkezdte jellemezni az egyik gyereket: "Keresem azt a gyereket, akinek Thomas van a ...." Ekkor még a résztvevők fele potenciális célszemély volt, ugyanis a kis gőzmozdony nagyon népszerű motívum a kb. 5 évesek körében ".... drapp színű pulóverén". Ezzel már csak egy óvodásra szűkítettük a leírást, így a Lidit birtokló kisgyerek számára is egyértelművé vált, hogy melyik csoporttársához kell odavezetni Lidit, és átadni neki a pórázt.

Miután mindenki sétált Lidivel, a megfigyeléses feladat befejeződött és nagyjából az óra is. Még elköszöntünk mindenkitől, majd a gyerekek a sokszor ismételt "A kutyázás után mossatok kezet!" mondat kíséretében kimasíroztak a tornateremből.