2. foglalkozás a Bóbita oviban

Ezen a hűvös őszi reggelen is végig ugráltuk az óvoda udvarán lévő ugróiskolát, aztán beléptünk az aulába, ahol a faliújságon egy nagyon klassz Lidi rajz fogadott minket. (Sajnos nem fotóztam le, viszont van egy másik nagyon kedves rajzunk amit Lidi mostanában kapott.)

Lidi ajándékrajza

A foglalkozáson gyorsan kiderült, hogy a lehülés hatására nem csak én, hanem a gyerekek is aktívabbak lettek. Főleg a szaladgálós feladatok jöttek be nekik, és el tudom képzelni, hogy egy ki tud nagyobbat ugrani a bordásfal tetejéről megmérettetésben is benne lettek volna, de ez természetesen nem volt. Mintahogy sajnos az a kérésük sem teljesült, hogy Lidi versenyt fusson velük. Aki ismeri Lidit, vagy belekezdett a terápiájának történetének olvasásába - az tudja, hogy ez a kívánság nem azért nem valósult meg mert őrülten szigorú vagyok - hanem azért mert nem lett volna fair Lidit ebbe a versenyszámba benevezni. Bár most, hogy jobban belegondolok, azért legközelebb kipróbálhatjuk.

Természetesen azért a futkározásból kivettük a részünket. Az egyik játékban például a gyerekekkel együtt szaladgáltunk a tornateremben, majd tapsra megálltunk. Mi Lidivel ott ahol voltunk, a gyerekek pedig azokon az X jeleken amiket a fejlesztő pedagógus előre felragasztott a padlóra. Miután mindenki stabilan állt, meg kellett válaszolni a Hol van hozzád képest Lidi? kérdést. Amint mindenki helyesen válaszolt, újra futásnak eredtünk.

Következett a zsákbamacska játék, de sajnos Lidi nagy bánatára a zsákban valójában nem macska volt - hanem az ő felszerelései. Nevezetesen nyakörv, póráz, labda, kutyajáték, oltási könyv, kutyatál. A játék során először a gyerekek mindegyik tárgyat a kezükbe vették, majd megtanulták a nevét. Ezután a tárgyak bekerültek a zsákba, ahonnan csukott szemmel mindenki húzott egyet, majd tapintással meghatározta, hogy melyik ebkellék van a kezében. Ezt a feladatot én azért szeretem, mert a kutyafelszerlések áttekintése kapcsán a gyerekek egy lépéssel közelebb kerülnek a felelős kutyatartáshoz. Valóban átérzik, hogy a kutyát nem csak simogatni kell - hanem etetni, rendszeresen sétáltatni és állatorvoshoz vinni.

A foglalkozáson az utolsó feladatban a gyerekek Lidi köré ültek. Majd lecsukták a szemüket és elképzelték, hogy ha neki kutyájuk lenne, az milyen kutya lenne és hogy hívnák. A milyen? kérdésre természetesen nem az FCI fajtastandardokban kellett gondolkozni, csak például azt meghatározni, hogy a képzeletbeli eb kicsi lenne-e, vagy nagy. Ebben a kérdésben nem meglepő módon a kiskutyák győztek.

A kutyaméret gyerekszemmel történő megítélése során nem tudom, hogy pontosan hol van a határ a kicsi és nagy között. De gyakorlati tapasztalataim azt mutatják, hogy vizslák tekintetében valahol 55 cm marmagasság (továbbiakban m) körül. Ugyanis a nálunk vendégeskedő óvodás korú gyerekek szerint Lidi egyértelműen kicsi (m=55 cm), Odin pedig nagy (m=64cm).