A terápiás kutya terápiája 2.

Lidi terápiáját bemutató írásom első része Odin kutyánk emlegetésével ért véget, aki egy Lidivel egykorú, ám 2 hónapos korától nálunk nevelkedett rövidszőrű magyar vizsla (fiú). Aki, ha lehet ilyet mondani, a kutyaságot mérő tengely Lidivel ellentétes végén helyezkedik el, de sokkal közelebb az igazi vizslasághoz. Ezért aki, azon gondolkozik, hogy egy vizsla családtagot választ, az ne Lidi hanem, inkább Odin jellemrajza alapján mérlegeljen.

Odin és Lidi

Odin egy sportos, nagy mozgásigényű kutya. Erre mindenki készüljön fel, aki aktívan vadászó, munkakutya ősökkel rendelkező vizslát választ magának. Ugyanis a vér nem válik vízzé. Ez Odin esetében is maximálisan igaz - ő egy az egyben az apjára Csővárberki Csúzlira ütött, aki munka és küllem tekintetében is páratlan adottságokkal rendelkezik.

Odin mozgásigénye mellett kíváncsisága is óriási. Nem érdemtelenül kapta tőlünk a Fülenagy felügyelő becenevet. A lakásba nem juthat be úgy semmilyen táska, hogy Odin azt ne ellenőrizné, tulipánhagyma nem kerülhet úgy elültetésre, hogy ő egyenként ne szimatolná meg őket, valamint semmilyen bútor nem kerülhet anélkül összeszerelésre, hogy annak minden darabja, beleértve az utolsó csavarját is, át ne esne a vizslaorr inspekción.

Fiúkutyánk harmadik, az eddigiekhez hasonló volumenű, jellemzője – a tanulásvágya. Nagyon szeret új dolgokat tanulni, nagyon lelkesen és hatalmas önbizalommal vesz részt bármilyen új feladat elsajátításában. Nem szeret viszont unatkozni, és dísztárgynak álcázva magát egy helyben üldögélni.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy Odin Lidi (akkori állapotának) tökéletes ellentéte. Ennek ellenére, mégis ő lesz Lidi életének és terápiájának következő kulcsszereplője:

3. lépés: Lidi szépen lassan elkezdte Odin viselkedését utánozni. 
Azt még most az elején le kell szögeznem, hogy ez részemről nem volt egy tudatos lépés – ezt Lidi és az anyatermészet intézte. Én csak megfigyelője voltam az alábbi folyamatoknak:

A kertünk szuverenitásának megőrzésért Odin (és a kerítés) felel, és annak ellenére, hogy a magyar vizsla mindenes kutya, ebbe a házőrzés a szakirodalom szerint nem tartozik bele – Odin meglehetősen szenzitív jelzőkutyának bizonyul.

Nos, Lidinek ez a tevékenység tetszett meg legelőször, és amint Odin elrohant, hogy tisztázza a tulajdonviszonyokat a garázstetőn napozó macskával, vagy az utcán sétáló szomszéd kutyával, akkor Lidi is szaladt utána. Ami nagyon nagy dolog, hiszen mint azt már írtam kezdetben, Lidi pont annyit mozgott magától, mint egy díszpárna! Egy fél év után, az Odinnal közös járőrözésben odáig jutottak, hogy Lidi már ugatott is. Igaz, hogy ebben a megtiszteltetésben csak egyetlen egy kutyát részesít (azóta is) - nevezetesen a szomszéd kutyát. De legalább néha halljuk a hangját, ami meg kell mondjam meglehetősen mély a finom kis egyéniségéhez mérten.

Lidi nem csak a kertben, hanem a lakásban is egyre otthonosabban kezdett mozogni. Fülenagy felügyelőtől eltanulta, hogy egy rendes kutya köteles minden táskába beledugni a fejét, ami a lakásba érkezik, hogy érdemes a gazdit 5-10 percenként megnézni és megbökdösni, mert akkor megsimogat, vagy jobb esetben egy pár dobás erejéig labdázik is. Hosszas (értem ezalatt 2 éves) megfigyelés után arra is rájött, hogy olyan helyiségekbe is bemerészkedhet, ahol végül is egy kutyának semmi dolga (konyha).

Elleste Odintól a hazatérő gazdik üdvözlésének ceremóniáját is, ezért már Lidi is minden adandó alkalommal hoz nekünk valami éppen a szája ügyébe akadó dolgot ajándékba.

Üdvözlési ajándék: egy rénszarvas

Az évek során azonban, nem csak Lidi tanult Odintól hanem fordítva is! Odinnak nagy mumusa volt a lépcső. Aminek nem tudom mi lehet az alapja. Mert ugyan kiskorában valóban sokáig nem találkozott lépcsővel, mert liftezett őkutyasága - de aztán összehozta őt a sors egy hosszabb lépcsővel, amin hónapokon keresztül gond nélkül közlekedett. Egyszer azonban megmakacsolta magát - és többé nem lépcsőzött. De megengedte, hogy ölben cipeljük. 

Szerencsére azonban, ez az állapot nem tartott sokáig, mert jött Lidi, akinek ugyan minden más gondot okozott az életben - de a fel-alá lépcsőzés pont nem. Viszont a felismerés, hogy még ez a béna kiscsaj is tud a lépcsőn közlekedni - Odint annyira felbátorította, hogy egyszer csak Lidi után eredt a lépcsőn lefelé menet. Őszintén mondom, Lidi ezzel óriási terhet vett le a vállunkról. Pontosan 26 kg-ot.