2011. szeptember 28., szerda

0. foglalkozás a Csillagházban

A Csillagházban Lidi a gyógytorna órákon fog segítséget nyújtani a gyerekek mozgásának fejlesztésében.

A 0. találkozásra ezúttal is nagyon készültünk, felvettük a terápiás nyakörvet és a pórázt - valamint a várva-várt és tegnap végre megkapott hivatalos KEA (Kutyával az Emberért Alapítvány) kendőnket. Ha otthon találtam volna egy csiptethető műanyag tartót, akkor még a terápiás kutya igazolványát is ráaplikáltam volna (amit szintén tegnap kaptunk kézhez), mert annyira büszke vagyok rá.


Lidi az új KEA kendőjében

Az épületbe való bejutás most először nem nekem okozott gondot! Lidi a bejáratnál szembesült azzal a hatalmas, szürke színű, gumi lábtörlővel, amely az ajtó teljes szélességét uralta. Ilyet Lidi még nem látott, ezért mielőtt rálépett volna elgondolkozott rajta, hogy mi ez. Aztán alaposan körbe szimatolta, és miután nemcsak én, hanem az orra is megerősítette abban, hogy nem veszélyes - beléptünk az aulába.

A tágas aulából a boldogsággal megtelt tornaterembe jutottunk, ahol találkoztunk a mozgásfejlesztést vezető gyógytornásszal és a gyerekcsoporttal. Lidi mindenkivel alaposan megismerkedett, majd kipróbált néhány eszközt, amelyekkel dolgoznia kell:

1. Tornatermi pad alacsonyabb változata, amin Lidinek végig kell sétálnia. Ezzel már találkoztunk a gyakorlati foglalkozások során, úgyhogy ez pipa.

2. Egy nagy puha henger, amelyre Lidinek csak az első két lábát kell feltennie, a hátsó kettőnek a földön kell maradnia. Ilyen hengerrel Lidi korábban még nem találkozott, ezért először a francia etikett szerint bemutattam őket egymásnak:
- Henger, ő Lidi - mondtam, miközben a kutyára mutattam.
- Lidi, ő Henger - mondtam, miközben a hengerre mutattam.
Majd rátettem a tenyerem a hengerre, és kiadtam a "hopp" vezényszót, ami működött!

3. Szivacsszőnyeg, azaz a bizonytalan talaj. Lidi előszőr a szőnyeget az ágy kategóriába tette, azaz az otthon tanultak szerint gondosan kikerülte azt, amin mások esetleg fekszenek - de aztán, természetesen és gond nélkül sétálgatott rajta.

4. Szivacsból készült emelkedők, amiken fel, majd le kell sétálnia Lidinek. Ez a feladat olyan simán ment, mintha otthon is lenne minimum négy ilyenünk.

5. Szivacsboltív, amely alatt át kell kúszni. Ebben az esetben is ismertlen volt a tárgy, de a "kúszik" vezényszó ismert, ezért a dolog 2. pontban ismertetett módszerrel működött.

Azt még el kell mondjam, hogy a mozgásfejlesztést vezető gyógytornász nagyon gyakorlott kutyás terápiában. Már korábban is dolgoztak náluk kutyák, ezért pontosan tudja, hogy milyen elvárásai lehetnek egy terápiás kutyával kapcsolatban. Ezt részletesen megismerhettük mi is, ugyanis már megkaptuk az első félévre kidolgozott tantervet, ami alapján haladni fogunk. Ez számunkra nagyon nagy segítség, mert ennek alapján tudunk felkészülni a foglalkozásokra. Sőt, már most el tudom kezdeni megtanítani Lidinek azokat a feladatokat, amiket most még nem tud, de például a tanterv szerint decemberben már tudnia kell.

Látogatásunk végén bemutatkoztunk az igazgatónőnek, aki nagyon kedvesen fogadott minket. Örült nekünk, mi pedig annak, hogy ők biztosítják nekünk a lehetőségét, hogy dolgozzunk. Ezt ezúton is még egyszer köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése