Évzáró a Bóbita oviban

Az április és május a szokásos munkarend szerint zajlott a Bóbita oviban - leszámítva két rendhagyó foglalkozást!

Az egyiken Lidi születésnapját ünnepeltük, a másikon a gyerekeket!

A születésnapi foglalkozás egy zsúrral kezdődött. Annak rendje módja szerint terített asztallal vártuk az ovisokat, akik ajándékot hoztak az ünnepeltnek. Van aki rajzolt, van, aki színezett, van aki pedig kivágott valamit a szőrös ötévesnek. Az ajándékok átadása után következett a játék, amit ugyan étellel nem teszünk, de mivel ez egy kivételes óra volt így azt is lehetett: mielőtt megettük volna az állatfigurás kekszeket, mindenki utánozta annak az állatnak a hangját akinek a formáját választotta.

Az ünnepséget követően, ami kb. 10-15 percet vett igénybe, az óra a megszokott menet szerint zajlott tovább. Csak a végén volt némi meglepetés, amikor is a szelektív hulladékgyűjtésen nevelkedett és végtelenül udvarias gyerekek a zsúron kiürült üdítős dobozokat maguktól (úgy értem kérés nélkül) elvitték az arra kijelölt helyre.

Lidi 5 éves

A következő ünnepi foglalkozásunk a gyereknapi volt - ami nagyszerűre, sőt nagyszabásúra sikeredett, ugyanis részt vett rajta az egész ovi! De azért nem egyszerre. A gyerekek csoportonként jöttek be a tornaterembe, ahol a szokásos rend szerint mindenki helyet foglalt a padon, azaz jelen esetben a padokon, ugyanis az átlagos csoportlétszám 27 volt. Ezután Lidi körbe sétált a gyerekek között, aki kérte annak pacsit adott, aki akarta megsimogatta, aki pedig csak messziről szerette őt, annak integetett.

Ezután a következett a közös játék Lidivel -  mint például a tűz, víz, repülő vagy a mókusok, mókusok ki a házból, majd pedig egy kicsi kis kutyás beszélgetés. Amire azért került sor, hogy bővítsük a négylábú játszótársra vágyó gyerekek kutyás ismereteit.

Mivel 27 gyerekkel ilyen rövid idő alatt nem lehet átvenni a felelős kutyatartás minden szabályát, a fejlesztő pedagógus készített nekik egy társasjátékot elvitelre, amelynek segítségével játszva megtanulhatják a jó gazdi teendőit.

A társasjáték egy A4-es lap, amelynek kezdőmezőjén egy kutya a céljában pedig egy kutyaház található. A kutya és az ő háza között vidám színes karikák vannak - pontosan hatféle színű, azért hogy színes oldalú dobókockával is lehessen játszani. Ez természetesen nem Lidi, hanem a kiscsoportosok kedvéért alakult így - hiszen, mint tudjuk Lidi már ötéves, ezért hatig biztos, hogy el tud számolni. Sőt lehet, hogy tovább is, de sajnos a torokberendezése nem alkalmas a beszédre, ezért nem tud megcáfolni.

De térjünk vissza a játékhoz és a szabályzatához. Eszerint minden gyerek felállít egy bábút a kezdő mezőre, majd sorban dobnak egyet-egyet. Amilyen színt dob a játékos, arra a színű mezőre lép, majd húz egy kártyát. A játékvezető (óvónő) felolvassa neki a kérdést, amire válaszolni kell. Ha a játékos helyesen válaszol újra dobhat, ha nem, akkor marad azon a mezőn, ahol volt. Innen csak akkor léphet tovább, ha következő körben, amikor rákerül a sor újra húz egy kártyát és helyes választ ad. Az nyer aki előbb ér a célba!

A kártyákat a kérdésekkel előre elkészítettük. Olyan kérdésekkel, amelyek a városi kutyatartáshoz kapcsolódnak mint például mit eszik a kutya, mit iszik a kutya, vagy miért kell sétáltatni a kutyát...etc. Természetesen a válaszokat is odaírtuk a kártyára, így nem kell feltétlen felsőfokú végzettségű kutyológusnak lenni a játékot vezető óvónőnek.

Ezzel a rendhagyó évzáró foglalkozással be is fejeztük az idei tanévet. Hogy mit fogunk csinálni nyáron? Először is sok sétával és kirándulással megpróbáljuk Lidiről ledolgozni azt a plusz 1 kilót, amit a rengeteg jutalomfalattól felugrott rá - a többit pedig meglátjuk!

Bréking: Milyen jutalomfalatot használunk?

Lidi jutalomfalatos zsákjában legtöbbször párizsi kockák vagy virslikarikák, és kutyakeksz keveréke található. Ezt a keveréket az első féléves munkánk során kísérleteztük ki, az alábbi stációkon keresztül:

A terápiás kutya programnak, egy rövid ááá nem kell ide jutalomfalat, nem akarok delfinidomár lenni, azaz minden trükk után halat dobni gondolat után, párizsival és virslikarikákkal futottunk neki. Azért választottam ezt a két húsipari készítményt, mert egyrészt elég motiválónak tűnt a szokásos táp ízhez képest, másrészt az ára is feldolgozható, ráadásul a hústartalom alapján igen széles skálán mozog a választék.

Tehát a mi szempontunkból ez egy remek választás, de hamar kiderült, hogy a gyerekek szempontjából nem. Ők ugyanis nem szeretik a virsli nedves állagát, nem szívesen fogják meg, ezért ennek segítségével nem alakítanak ki kapcsolatot a kutyával.

Ekkor elkezdtem néhány szem száraztápot is beletenni a zsákba, amit a gyerekek gond nélkül kézbe vesznek. Azonban a száraztáp, amit Lidi eszik, elég nagy krokettekből áll, ezért minden sikeres feladat után egy komplett tízórai szünetet kellett tartani annak érdekében, hogy Lidi elrágcsálja a jutalmát. Mivel ez egy morzsányit megakasztotta a foglalkozások menetét, hamar körvonalazódni kezdett, hogy ez mégsem olyan nagyszerű ötlet.

Az ötletemnek az a tény sem tett jót, hogy a száraztáp nevéhez hűen rettenetesen száraz, ezért fogyasztása hatására a kutya az óra végére szomjas lesz. Tehát a szünetben itatni kell, amitől Lidi szakálla vizes lesz. A vizes arcszőrt viszont még akkor sem kedvelik a gyerekek, ha az egyébként egy elragadó szempárral és egy végtelen bájos kutyával folytatódik.

Az ellefetyelt víz okozta gondoknak azonban ezzel még nincs vége! További galibát okoz izgága személyiségével, azzal, hogy nem bír egy órára sem nyugton maradni, ahová bement onnan elég hamar ki szeretne jönni. Ez jellemhiba valószínűleg Lidit is elkezdi foglalkoztatni, ezért a figyelme szóródik, a koncentráció mértéke csökken. Mivel azonban én azt szeretném, hogy abban a pár órában amíg az oviban vagyunk maximálisan a feladatokra és a gyerekekre fókuszáljon, ne pedig a Maslow piramis alapjaira, ezért a szokásos száraztápot végleg levettük az étlapról.

Természetesen Lidi otthon eszik száraztápot, de mindig langyos vízzel leöntve adom neki, húskonzervvel összekeverve, nagy tál friss víz kíséretében.

Ezután próbáltuk ki a kutyakekszet, ami kicsi, félbe törhető, jópofa, kedvező az állaga, jó a tapintása, Lid is szereti, és én is boldog vagyok vele. Nem utolsó sorban alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a száraztápnak, és ezzel Lidi testsúlyát is tudjuk, akarom mondani próbáljuk kontrollálni.

A száraztáp vonalon, azért van még egy alternatíva. Mivel egyszer úgy hozta a sors, hogy megfeledkeztem a virsliről, mégiscsak ráfanyalodtunk. Szerencsére volt otthon, kifejezetten kistestű kutyának gyártott light táp, ami sokkal apróbb krokettekből áll, ennek a kalóriatartalma is alacsony, és mivel light verzió - ezért még az alacsonynál is alacsonyabb.

Nagy szemű krokett nagy kutyáknak, kutyakeksz, kis szemű krokett kiskutyáknak

 
Ez utóbbi megoldás is megfelelőnek bizonyult, de azért összességében mégiscsak a magas nedvességtartalmú virsli és a szárazabb, kellemes tapintású kutyakeksz az üdvözítő. Az előbbit én adom a kutyának, az utóbbit pedig a gyerekek. Már csak arra, lennék kíváncsi, hogy Lidi meg tudja-e különböztetni a kétféle minőségű jutalmat. Tőlem ugyanis csak akkor kap virslit, ha valóban jól dolgozott, a gyerekektől pedig akkor is kap kekszet, amikor csak szépen néz...

Szépen nézek, jár érte jutalomfalat?

10-11-12. foglalkozás a Bóbita oviban

Nem kertelünk tovább - azaz egy bejegyzés erejéig félbe hagyjuk a fű szellőztetést, a küzdelmet a cserebogár lárvák ellen és a virághagyma ültetést, és beszámolunk arról, hogy mi történt az elmúlt három foglalkozáson a Bóbita oviban.

Sok új játékot játszottunk, közülük rögtön az első a házatlan mókus játék. Ebben a játékban eggyel kevesebb karika kerül a földre, mint ahány játékos van. Minden gyerek, illetve jelen lévő kutya beleáll egy karikába. Akinek nem jut karika az azt mondja, hogy:  Mókusok, mókusok ki a házból! - amire mindenki kiszalad a házból és keres magának egy új karikát. Ezt a játékot én Lidivel együtt játszottam, de sokkal izgalmasabb lenne ha megtanítanám őt arra - hogy a Mókusok ki a házból! "vezényszóra" magától keressen egy üres karikát:)

Kutyamókus a házban

Az illusztrációként beszúrt képen látható kettő, abból a körülbelül ötven csontból, amit a fejlesztő pedagógus ragasztott fel a terem padlójára. A csontokon különböző színű és számú pontok vannak, amelyekhez kapcsolódóan számtalan feladatot kellett megoldani a gyerekeknek. Például a kisebbeknek olyan csontokat kellet keresni és ráállni, amiben piros pöttyök annak, a nagyobbaknak pedig olyat amiben öt kék pötty van. Amint megtalálták a célcsontot, a játék egy következő keresési gyakorlattal folytatódott tovább.

A keresési tudományát Lidi is bemutatta - ő természetesen nem zöld pontos csontot, hanem csont alakú jutalomfalatot keresett. Ehhez letettünk három egyforma frizbit a földre, és az egyik alá - úgy, hogy a kutya ne lássa elrejtetünk - egy jutalomfalatot. Természetesen Lidi kiszimatolta, hogy hol a kutyakeksz és a frizbi kaparásával jelezte, hogy melyik alatt van. Ezzel a mutatvánnyal Lidi maximálisan elkápráztatta a gyerekeket.

Ezt a játékot ahhoz a beszélgetéshez csatoltuk, amelyen arról volt szó, hogy a kutyák miben segítenek az embereknek. A gyerekek ismerték a vakvezető kutyákat, a rendőrkutyát, a házőrző kutyát, a vadászkutyát és a mentőkutyákat is - és most már Lidi segítségével megismerték a keresőkutyák munkáját is. Ezt a beszélgetést, a fent mutatvánnyal együtt mindenkinek ajánlom kipróbálásra, mert a gyerekeket abszolút lenyűgözte!

A következő egyszerű, ám nagyszerű játékot - a terpeszfogót, is jó szívvel ajánlom mindenkinek. Akit elkap a fogó az terpeszben áll. A terpeszben álló gyerek csak akkor szaladhat tovább, ha Lidi átbújt a lába alatt. Az az ügyes fogó, aki gyorsabban fogja el a gyerekeket, mint ahogyan Lidi kiszabadítja őket.

Többször játszottunk még akadálypályás játékot is, mostanában már sorversennyé alakítva. Ebben a formában a kutyának mindössze annyi a szerepe, mint az utolsó bójának - a gyerekek megsimogatták őt mielőtt visszafutottak a startvonalhoz. Én is ezt teszem most, megsimizem Lidi fejét a jövő héten pedig újra rajthoz állunk a Bóbita oviban!

9. foglalkozás de luxe a Bóbita oviban

Én már eddig is a Bóbita ovi rajongója voltam, de mostantól a szóvivőjük is leszek! Mindenki járjon a Bóbita oviba, akárhol is lakik, akármennyit is kell utaznia - egyszerűen megéri. A Bóbita oviban olyan változatos fejlesztő foglalkozások vannak amitől a rosszcsontok megszelídülnek, a jócsontok ügyesebbek lesznek, a szülők elámulnak, a kutyás felvezetőknek pedig eláll a lélegzetük. Nézzük is meg, pontosan mitől!

Képzeljünk el halk dobpergést, tartsuk vissza a lélegzetünket, mert jön a híres-nevezetes, bablencsébe mártott onnan is kirántott - aranyszőrű bárány játék. Amelyben Lidi a bárány, a fejlesztő pedagógus pedig a juhász, aki gyönyörű hangokat csalt elő a furulyából, aminek hallatán a teremben szaladgáló gyerekek egyből az aranyszőrű Lidihez szaladtak és hozzátapadtak, mindaddig amíg a zene szólt.

Nagyon klassz játék volt, amiben gyönyörűen szólt a furulya! Olyannyira, hogy azt gondolom, hogy a szivárvány színű szőnyeg mellett a furulyaszót is alkalmazni kellene a korábbi bejegyzésben tételesen felsorolt munkahelyeken hangulatjavító és relaxáló célzattal.

A következő feladatot is izgatottan vártam. Már többször írtam, hogy mindig előre megkapjuk az óratervet, hogy az abban szereplő feladatokat gyakorolhassuk Lidivel. A mostani óratervben a következő szerepelt: "A gyerekek füles labdán ugrálnak, aki meg tudja ugrálva közelíteni Lidit az megsimogatja!" 
Ez sajnos, nem fog menni! - volt az első reakcióm, és a folytatása sem volt optimista: Az, hogy Lidi kibírja, hogy körülötte gyerekek pattognak és csattognak, elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen. Ráadásul nincs is itthon füles labdánk, tehát ezt a feladatot nem tudjuk előre gyakorolni.
Az aggodalmam azonban hiábavalónak bizonyult, ugyanis Lidi simán elálldogált a tornaterem közepén és várta, hogy a pattogó gyerekek megsimogassák őt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is ott álltam mellette, és szerény személyem és a köztünk lévő kapocs (póráz) olyan biztonságossá tette a helyzetet, amelyben Lidi gond nélkül teljesített.

A továbbiakban a farsang alkalmából álarcot készítettek a gyerekek - természetesen kutyásat, aminek nem csak a végeredményét, hanem a hajtogatási fázisait is  megörökítem, mert nekem ez is nagyon megtetszett. Az álarcot színes ceruzák segítségével fajtaspecifikussá is tehetjük - lehetünk benne vizslák, dalmaták, vagy beagle kutyák, a szemét kivághatjuk és a füle mögé egy zsinórt is elrejthetünk, amivel a fejünkre erősíthetjük.

Kutya álarc hajtogatása lépésről lépésre
Papírméret: 420mmx420mm

A kreativitás fejlesztése után a csúszófogó játék következett, ami egy nagyon muris játék, én még korábban nem láttam ilyet. A gyerekek egy-egy párnát tesznek a fenekük alá, és a kezük/lábuk segítségével csúsztatják a fenekünket földön és így próbálják meg elkapni a társukat, vagy a kutyát.

A mai órán sem hagyhattuk ki a versenyfutást Lidivel, amit most már továbbfejlesztett változatban játszunk - a gyerekek különböző jármódokban mérhetik össze a gyorsaságukat Lidivel:
- normál futás,
- hátrafelé futás,
- négykézláb,
- pókjárás.
Ezt a játékot a mi ovisainknak nagyon szeretik, a bevezetése óta, szinte minden foglalkozáson kérik, ezért ezt javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki. De igazán nem csak ezt a játékot, hanem a kutyás terápiázást is szívből ajánlom mindenkinek, különösen a Bóbita oviban!

2/2. foglalkozás a Csillagházban

Az első játékban a gyerekek körben ültek, Lidi pedig a kör közepén mutatta sorban a feladatokat: felemelte a jobb kezét, felemelte a bal kezét, majd felemelte mindkét kezét - a gyerekek pedig utánozták őt. Mivel Lidi trükktára véges, lezárásképpen megkértük a gyerekeket, hogy mutassanak olyan feladatokat, amit Lidi nem tud megcsinálni - ekkor jött az előre-, illetve a hátrabukfenc, vagy a gyűrűn csimpaszkodás.

Ezután a testrészfelismerős játék következett, amelynek során párban és csoportban is dolgoztak a gyerekek a kutyával. Egy gyerek mindig a kutyán mutatta meg azt a testrészt, amit a gyógytornász kért tőle, a többiek pedig magukon.

Ezzel a két játékkal, ami még kiegészült a köszönés és az elbúcsúzás szertartásával, el is telt az idő, és már érkezett is a második csoport. Velük először akadálypályáztunk, amelynek során nem csak az akadályokat kellett legyőznie a gyerekeknek, hanem Lidi kiskutyáit is meg kellett keresniük. Persze a kiskutyák nem igaziak voltak, hanem a tornaterem szériafelszerelésébe tartozó kutyus formájú babzsákok. A játékban az a kis fajtamentő nyert, aki a legtöbb babkutyát gyűjtötte össze!

Lidi a kiskutyáival

A Tűz, víz, repülő játékkal folytattuk az órát, amit aktív labdázással fejeztünk be. Milyen labdázással? Aktív labdázással, aminek azért örülök, mert az előző bejegyzésben Lidi megtáltosodásának okaként az újonnan kialakított heti 1 munkanap + heti 6 nap pihenőnap rendszert jelöltem meg. Amit most csak megerősíteni tudok. Most már egészen biztos, hogy Lidi kutya ilyen időbeosztással tud jól és lelkesen dolgozni. De hát őszintén, kinek nem lenne kedvére a 6 napos hétvége?

8. foglalkozás a Bóbita oviban

A mai foglalkozás egy váratlan fordulattal kezdődött! Az egyik kisfiú, hozott magával egy friss, fácánkakas farktollat - amellyel kapcsolatban, a legnagyobb meglepetésemre Lidi óriási érdeklődést mutatott. Csóválta a farkát, izgatottan szimatolta, és még a szájába is vette. Miért olyan nagy szám ez egy vadászkutyától? Mert Lidinek már mutattunk fácánt korábban is, de akkor egyáltalán nem akart közelebbi kapcsolatba kerülni a madárral. Sőt, úgy emlékszem, kifejezetten a fácánnal ellentétes irányba távozott a tetthelyről.

Nos miután kiderült, hogy Lidi nemcsak terápiás kutyának alkalmas, hanem akár vadászkutyának is, hozzákezdtünk a feladatokhoz. Az elsőben a fejlesztőpedagógus kártyákat tett le a földre. A kártyákon különböző jelzők tárgyiasultak, például egy mosolygó arc (vidám), toronyház (magas)...stb. Én Lidivel a kártyák között sétáltam, és amikor Lidi megállt egy kártyánál, akkor azt egy gyerek felvette, megnézte, majd megmondta, hogy mi a kép ellenkezője (vagy komplementere). A játék addig tartott, amíg össze nem szedték az összes kártyát a földről.

Miután összetakarítottunk "Lidi, kutya az mondta..." játékot játszottunk, azaz játszottak a gyerekek, mert ehhez a feladathoz Lidire csak névleg van szükség. A játék lényege, hogy a gyerekeknek csak azokat a feladatokat kell végrehajtani amiket Lidi kutya mondott, amit nem ő mond azt viszont nem szabad megcsinálni. Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Fejlesztő pedagógus: "Lidi kutya, azt mondta, hogy mássz fel a bordásfalra!"
Gyerekek: felmásznak a bordásfalra, aki nem, az kiesik.
Fejlesztő pedagógus: "Gyere le a bordásfalról!"
Gyerekek: a bordásfal tetején maradnak, aki nem, az kiesik, hiszen ezt nem Lidi kutya kérte.

Ezután Lidit újra aktivizáltuk, és arra kértük, hogy mutassa meg a gyerekeknek, hogy hogyan kell végigmenni a felállított akadálypályán. Az egyes elemeket, most nem ismertetném részéletesen, viszont a szivárványszínű szőnyeget, ami a képen is látható, mindenképpen méltatnám. Már a látványa is jókedvre derít, vidámságot hoz a mindennapokba, olyannyira, hogy közérzet és közhangulat javító célzattal minden munkahelyre, ügyfélszolgálatra, orvosi rendelőbe, postára, bankfiókba kellene egy ilyen.

Lidi az igazi kincs - hozzá vezet a szivárvány

A varázsszőnyeg Lidit is fellelkesítette - bár ez a képen nem látszik, mert a szünetben készült - és ezúttal is lobogó fülekkel vett részt a futóversenyben. A futás után visszaváltottunk séta üzemmódba, és "Keresem azt a gyereket" játékok játszottunk.

Ebben a játékban a gyerekek szétszóródtak a tornaterembe, az egyikőjükre rábíztuk Lidit, a fejlesztő pedagógus pedig a következő mondatba foglalva elkezdte jellemezni az egyik gyereket: "Keresem azt a gyereket, akinek Thomas van a ...." Ekkor még a résztvevők fele potenciális célszemély volt, ugyanis a kis gőzmozdony nagyon népszerű motívum a kb. 5 évesek körében ".... drapp színű pulóverén". Ezzel már csak egy óvodásra szűkítettük a leírást, így a Lidit birtokló kisgyerek számára is egyértelművé vált, hogy melyik csoporttársához kell odavezetni Lidit, és átadni neki a pórázt.

Miután mindenki sétált Lidivel, a megfigyeléses feladat befejeződött és nagyjából az óra is. Még elköszöntünk mindenkitől, majd a gyerekek a sokszor ismételt "A kutyázás után mossatok kezet!" mondat kíséretében kimasíroztak a tornateremből.

2/1. foglalkozás a Csillagházban

A Csillagházban csupa újdonsággal indult az év! Új csoportunk van, pontosabban kettő, akikkel új időpontban dolgozunk: az első csoporttal 11-tól délig, a másodikkal pedig déltől egyig. A foglalkozás napja is megváltozott - és ennek hatására Lidi teljesítménye is, ráadásul pozitív irányban. Na, ne már! Miért befolyásolná Lidit az, hogy melyik nap dolgozik? - merül fel a kérdés, amire természetesen van logikus válasz.

Az első félévben a Bóbita oviba hétfőnként jártunk, majd ugyanazon a héten, egy nap szünet után, szerdán mentünk a Csillagházba. Most viszont az egyik időpontunk átkerült a "másik" hétre, így Lidinek nem 1 napja, hanem egy hete és 1 napja van arra, hogy kipihenje fáradalmait. És úgy tűnik, hogy ennyi idő kell is neki a regenerálódáshoz! Mert szemmel láthatóan, az új, hetente 1 foglalkozás rendszerben Lidi a Csillagházban is úgy dolgozott, mint a kisangyal!

Lelkes volt, boldog, csóválta a farkát, mindenkivel barátkozott és ismerkedett. És ennek most óriási jelentősége volt, hiszen ez volt az Első találkozás az új gyerekekkel.

Az ismerkedéshez a gyerekek körbe ültek a szőnyegen, mi pedig egyenként odamentünk mindenkihez, egy pacsiért, vagy egy simogatásért. A gyerekek között voltak olyanok, akik nagyon nagy érdeklődést mutattak Lidi iránt. Egy kisfiú például, mindig utánunk mászott négykézláb (pedig nem volt neki egyszerű), annyira elbűvölte őt Lidi. Voltak persze olyanok is, akik kezdetben kicsit tartottak a kutyától, de a gyógytornászok bátorításának hatására végül ők is meg merték simogatni Lidit.

A simizésen kívül, minden gyereknek megtanítottuk, hogy milyen felszerelései vannak a kutyának. Ezt úgy csináltam, hogy a pórázt, a nyakörvet és a kutyatálat letettem minden gyerek elé. Elmondtam mindegyiknek a nevét, majd kértem őt is, hogy mutasson rá az általam megnevezett tárgyra, a jobb majd a bal kezével. A feladat mindenkinek nagyon jól sikerült, olyannyira hogy némelyikük teljesítményén még a gyógytornászok is meglepődtek!

Ezután, mint mindig, most is jött egy rövid szünet, amit igazából mi nem érzékelünk. A gyerekek egy része ugyanis még ottmarad velünk a tornateremben, hogy még egy kicsit kutyázzon, a másik részük pedig már korábban megérkezik, hogy már az óra előtt láthassa Lidit. Aminek mi nagyon örülünk! Természetesen azért én folyamatosan monitorozom Lidi fáradtsági és szükségleti szintjét, és ha úgy látom jónak, akkor megkérem a gyerekeket, hogy engedjék el Lidit egy szabadtéri szünetre.

Most azonban erre nem volt szükség, egyből folytattuk a munkát a nagyokkal. Akik mindannyian tapasztalt terápiás kutyások, ezért már előre örültek annak, hogy mekkora móka lesz a mozgásóra a kutyával! És az is lett, mert az ismerkedésen kívül maradt időnk például labdázásra is, amiben a  bevezetőben beharagozottaknak megfelelően Lidi gyors volt és cseles. Ő volt a "cica", és az volt a feladata, hogy megszerezze a gyerekektől az egymásnak gurított labdát. A játék olyan sikeres volt, mármint a részünkről, hogy azt hiszem majdnem nyertünk is!

A folytatásban Lidit takarékra tettük, a felszereléseit, pedig a tornaterem különböző pontjain rejtettük el - miközben a gyerekek csukott szemmel várakoztak. Majd miután kész voltunk, a gyerekek (már nyitott szemmel) elindultak, hogy megkeressék Lidi cuccait. A kismókusok ügyesen dolgoztak, mindent megtaláltak, amit a nagymókusok elrejtettek, még a jutalomfalatos zsákot és az etetőtálat is. Szerencsére, gondolta Lidi, aki a megtalált tálból az összes megmaradt jutalomfalatot megette az óra végén.

Remélem ezzel alaposan megerősítettem őt abban, hogy ma nagyon jól dolgozott, és legközelebb is ugyanezt a jóformáját hozza!